Az előző Clio körülbelül annyira volt karakteres, mint egy 2 literes PET palackban árult „Bor” címkével ellátott szeszes ital, 300 forintért az alsóbb polcokról.

Ennek a sorozatnak a kombiváltozata az alapformát még pluszban megfejelte egy kis amorf hatással, amitől végképp elfelejthette az autó a szépségdíjakat. Ezek után a Renault érezhette, hogy valami nagyot kell alkotnia, aminek a végeredménye az új Clio lett.

Az ötajtós változat formája telitalálat még annak ellenére is, hogy néhol túljátszott, viszont hozza azt a ma már kisautótól elvárt individualista, fiatalos jelleget. De mielőtt még jobban belemerülnék az alapmodell kivesézésébe, át kell, hogy térjek tesztautónkra a Clio Grandtour-ra.

Az előző kombival ellentétben, -ami formai esetlensége ellenére egy praktikus és ésszerű megoldás volt kisgyerekes családoknak- ez már nem az ötajtós megtoldozott változatának hat. A forma a puttonyos változatnál is néha túldizájnoltnak érződik, leginkább egy mérges mókusnak néz ki, aki egy téglát cipel, de mindenképpen fiatalosabb, mint a konkurens modellek. Már ha vannak konkurens modellek, hiszen a Renault ezzel a modellel egy olyan piaci rést töm be (a kis kombikét), amit a többi autógyártó alig vett észre. A Volkswagen konszernnél már csak a Seat képviseli magát az Ibiza ST-vel, a Peugeot meg még mindig adós a 208-as ilyesfajta verziójával. (Már ha megcsinálják) Így gyakorlatilag a Clio egyedül van jelen a piacon, szóval borítékolható a siker.

Gondolhatnánk. Hiszen hiába van elegendő helykínálata mind elöl és hátul, sőt még a csomagtér is kellemes méretű és hiába néz ki az egyik legjobb kombiként, a házon belüli konkurenciával meg fog gyűlni a baja a Grandtournak. Legalábbis Magyarországon és a hozzánk hasonló országokban nehezen fog labdába rúgni a Dacia mellett. Lassan úgy kellene beszélni a Daciaról a Renault berkein belül, mint Voldemortról a Harry Potter-ben. Joggal illethetnék a „tudod ki” jelzővel. Szóval, ha megnézünk egy dízelmotorral felszerel Grandtourt klímával, akkor listaár szerint 3 870 000 forintnál járunk. Ennyiért kaphatunk a Daciánál, elnézést, a „tudod kinél” 7 üléses szintén dízelmotorral szerelt modellt, ami ráadásul erősebb is, vagyis a Lodgy-t, sőt, ha még rászánunk 30000 forintot, akkor már egy összkerekes dízel Duster boldog tulajai lehetünk. Ezeknek az autóknak a presztízse persze valahol Pakisztán és Türkmenisztán fele kóborólhat, de egy olyan országban, ahol fontos az ár/érték arány, ott ez nem nagyon számít.

Visszatérve kisautónkra, a Renault Grandtour belterével nincs gond, a ma divatos zongoralakk középkonzol itt is jelen van, ami amellett, hogy jól néz ki, sajnos hihetetlenül gyorsan koszolódik. A legapróbb ujjlenyomat is meglátszik rajta. Van szép divatos, érintőképernyőnk, amiről a funkciók zömét irányíthatjuk. A rendszer eléggé átlátható, teljesen beleillik az autó fiatalos stílusába.

Tesztautónk az 1.2-es, 75 lovas négyhengeressel volt felszerelve, ami maradjunk annyiban, hogy csak mozgatja a kis kombit, dinamikát ne nagyon várjunk tőle. Sokkal inkább illik az autó karakteréhez a másik kettő turbós motor, az új fejlesztésű 0.9-es háromhengeres benzines és a már jól ismert és talán kategóriájának legjobb dízele az 1.5-ös dci. Menet közben kellemes autó benyomását kelti a Grandtour, meg kell állapítanunk, hogy a kisautó kategória mára már nem jár feltétlenül lemondásokkal. Hátul is kényelmesen elfértem a magamnak beállított ülés mögött, miközben belülről egy fokkal komolyabb autónak érződött a Clio. De valahogy folyamatosan előtűnt a horizonton egy homályos kép, a „tudod kik”-ről és végig nem hagyott nyugodni az a kérdés, hogy ma Magyarországon ki vesz ilyen autót?

Nagy valószínűséggel az új Grandtour nem lesz az átlag utcakép állandó része, vásárlóinak zöme a cégek közül fog kikerülni. Elvétve lesz pár praktikusságra vágyó kitűnni akaró fiatal is, de az ő számuk elenyésző lesz. Hiába szép és jó autó a Renault kis kombija, a legnagyobb baja a Renault „tudod ki”-je lesz és ez a küzdelem nagy valószínűséggel a Harry Potter filmekkel ellentétben most a Dacia-Voldemort győzelmével fog zárulni

Balázs Bence

Fotó: Dani Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.