Az egységes márkaarculat iskolapéldája az Audi. Még az igazi autófelismerő trollok is megtorpannak egy Audinál, ha csak egy hirtelen pillantás után kell megmondaniuk a pontos típust. Szemből reménytelen igazán a helyzet, maximum a másik autóhoz viszonyított nagyságból tudunk tippelni. A helyzet akkor lenne katasztrófális, ha ez az egységes design maga lenne a vizuális terror és így próbálnák elsütni minden egyes modellnél.

Szerencsére a mostani márkaarculatot hihetetlenül eltalálta az Audi. Az összes most forgalmazott típusuknak jól áll ez a hűvös, élekkel tagolt, játékosságtól majdnem mentes, kimért stílus. Hirtelen nem tudok olyan négykarikást mondani amire rá tudnám aggatni a ronda jelzőt, egyedül csak a Q3-asnál rezeg a léc, de ott sem esik le. Ettől függetlenül viszont azt elmondhatjuk, hogy egyik Audit (kivéve az R8-at, de az egy másik kategória) sem fogják tinédzserek ezrei poszterként a falukra akasztani, mint álmaik titkos vágyát, mivel arra a célra ott van egy Ferraris, vagy urambocsá’ egy Justin Bieberes plakát.

Az új Audi A3-as Sportback esetében is a biztosra mentek. A formavilág nem okoz túl nagy meglepetést, mondhatnánk azt is, hogy hozza az elvárt Audis szintet. Én személy szerint akkor jöttem rá igazán, hogy mennyire jól néz ki ez a kocsi, amikor emlékeimben felderengett a mostani 1-es BMW képe. Míg az említett konkurens modellnél, eléggé megosztó lett a forma, addig az A3-as véleményem szerint mindenkinél minimum a „nem rossz” kategóriába tartozik. Az általunk próbált grafitszürkés színű tesztautó, kicsit gránittömbös hatást keltett, de azt is el tudtam volna képzeni, hogy egy szemvillanás alatt változik át egy hatalmas robottá.

Nincsenek kesze-kusza hullámvonalak, csak szép egyenes élek, mégis az egész egy nagyon harmónikus és persze tetszetős formát alkot. A beltér az A1-es falusiasan ejtett úgymond „dizájnját” követi, a kerek, sugárhajtóműre emlékeztető légbeömlők meg már magukban is megérnek egy misét. Ami elsőre fura volt, hogy nagyok a csupasz felületek a műszerfalon, viszont a középkonzol nincsen túlzsúfolva gombokkal, ami mindenképpen pozitívum. Külön öröm, hogy az MMI központi kijelzője a műszerfalból bújik elő és megy vissza nagyon elegánsan, ráadásul még a kijelző mérete is megfelelő, ahogyan számomra a grafika is rendben van egy ilyen kategóriás autóban. (Ugye, hogy meg lehet ezt csinálni így is kedves Stuttgartiak?)

Anyagminőségről és összeszerelésről olyan felesleges beszélni az Audi esetében, mint Dubajban a fényűzésről, mindannyian tudjuk, hogy a legjobb. A helykínálatra sem lehet panasz, én a 172 centimmel bővel elfértem magam mögött, szóval érződik az 58 milis tengelytáv növekedés. Az autó 4,31 méteres hossza viszont megegyezik az elődmodell hosszával. Csomagoknak is jut hely, noha a 380 literrel nem fogunk kisfuvarozó vállalkozásba kezdeni, de az átlagos hétköznapokra bőven elegendő.

Menet közben teljesen otthon érezzük magunkat ebben az A3 Sportback-ban. Jó fogású a kormány, kellemes csönd van az utastérben. a motort csak nagyobb gáznál halljuk, de akkor sem bántó a hangja. Apropó motor! A teszkocsiban lévő 1.4-es TFSI 122 lóerővel meglepően könnyedén mozgatta a kocsit. Persze amellett, hogy nagyon jó kis motorról van szó, ez a könnyedség magán az autón, pontosabban a platformon is múlt. Az új A3 volt az első autó, ami a Volkswagen MQB platformjára épült, ráadásul a súlycsökkentés igen meghatározó tényező volt a fejlesztésnél, így az új A3-asok akár 90 kilogrammal is kevesebbek lehetnek az elődnél.

A motor alulról húz, a váltó könnyedén jár, de az az érzésem, hogy egy automatával még jobb lenne az autó. Természetesen a kötelező start-stop  rendszer is benne volt az A3 Sportback-ban, ami ha üresbe rakod a váltót és lelépsz a kuplungról akkor leállítja a motort. Ügyességemnek köszönhetően sikerült egyszer lefulladnom, mikor a kelleténél kevesebb gázt adtam, de a gyors újraindításnál, nem indult a motor… pontosabban igen, viszont csak a kuplung újra ki- és benyomására. Ha ezen leírásom egy kicsit kaotikusnak hangzik, akkor röviden összefoglalva, sikerült megzavarni a rendszert az elinduláskor való szerencsétlenkedésemmel. Mellesleg még mindig zavar, hogy minden megállásnál leáll a motor, de hangsúlyozom ez nem az autó hibája, magát a start stop rendszert nem szívlelem egyik autóban sem. Persze a magamféle egyszerű emberek ki is kapcsolhatják és autózhatnak tovább abban a tudatban, hogy miattuk fognak elolvadni a sarki jégsapkák és bébibálnák fognak kínkeservesen felsírni haldoklásuk közben.

Ebben a felzaklatott és problémákkal teli autókázásban képzeljék el kátyús útra tévedtünk. Hitték volna? A futómű hangolása sportos, ami jelen helyzetben a magyar utakon bosszulja meg magát. Az út minden kisebb egyenetlenségét érezni, ráadásul az autón 17-es kerekek voltak, szóval kíváncsi lennék, hogy a nagyobb kerekekkel milyen lehet az utazás. Ami, ha nem rossz az útfelület nagyon kellemes, az autó jól fekszik az úton és nem dülöngél a kanyarokban sem. A keménységért viszont nem az Audit kell hibáztatni, vagy egyéb más autógyárat hasonló helyzetben, hiszen nem a mi útjainkra gyártják az autóikat.

Milyen az A3 Sportback? Egy nagyon jó autó, ami elvisz A-ból B-be. És ennyi. Semmi több. Egyszer sem éreztem azt, hogy vágynék rá, akarnám. Ha ésszerűen szeretnék autót venni 7 millió körül, akkor mindenképpen megfontolandó versenyző lenne, de az érzelmi szálon csak hátul kullogna. A legnagyobb versenytársa viszont, -ha a párhuzamos kínálatot nézzük- házon belül érkezik és bizony úgy hívják, hogy Golf VII.

Balázs Bence

Fotó: Dani Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.