Összegezném a Le Mans-on történet eseményeket egy hét távlatából, tudom ez nem nagy dicsőség… Most sem hazudtolta meg önmagát a kedvenc versenyem.

A rajtot követően nagy volt a verseny a hybridek között, végül is az Audi kaparintotta meg az első helyet, bár később volt, hogy a Toyota is vezette a versenyt. Szólnék pár szót az új technikáról. Úgy gondolom, hogy a hybrid technikát tekinthetjük az elkövetkezendő évek meghatározó elemének, ugyanis nagyon jól bevált. Az Audi rendszere a Forma-1-ből ismert Kersz rendszerre hasonlít, vagyis konkrétan az (a fékező energiát tároló rendszer, amit később gyorsítási energiaként a kerekek kapnak meg), mert a Williams F-1-es istállótól kapták a rendszert. A Toyota ehhez képest saját technikával érkezett. Ezt a plusz energiát 120km/h órás sebesség fölött használhatták a pilóták.

Mindkét gyártó lenyilatkoztatta, hogy az endurance versenyeken való részvételük, és az erre való fejlesztések elősegítik azt, hogy később a jól bevált elemeket, majd az utcai autókban is megtaláljuk.

Visszatérve a versenyhez, és az LMP1-hez. A körönként pár másodperccel lassabb Toyoták (akik a jobb fogyasztásban bíztak, de az e fajta reményük hamar elszállt) szépen tartották magukat az Audikkal szemben. Sajnos A Nagy Baleset, mint fogalom az idén sem kerülte el a LMP1 mezőnyét. Az egyik Toyota, Anthony Davidsonnal a kormánynál, egy kanyar bejáratánál összekoccant egy GT autóval, az ütközést követően konkrétan elszállt, megpörgött a levegőben és a gumifalba csapódott a Toyota. Mindkét pilóta, sérülés nélkül megúszta az eseményeket, sőt Davidson még újra szerette volna éleszteni autóját, de az már menthetetlen volt és fel kellett adniuk a versenyt, mindkét pilóta természetesen átesett ezt követően egy orvosi vizsgálaton a pályakórházban.

Eközben az Audival Dumas is megkóstolta a gumifalat, egy lekörözés alkalmával, de később kiderült, egy olajfolton csúszott meg, és már nem tudta elkerülni az ütközést. Itt mutatták a pálya bírok, hogy barátocskám ennek annyi, de Dumas kiszállt pár perc „karosszéria munka” (nemes egyszerűséggel letépte az autó elejét) után bevitte az autót a Boxba, és egy precízebb javítás után folytathatta a versenyt.

A délután során volt egy másik Audi koccanás is, a Deltawinget küldte a gumifalba az egyik hybrid.

Pár szót a Deltawingről. A Nissan szárnyai alatt működő csapat. Az autó egy külön kategóriában, tulajdonképpen versenyen kívül indult. Az alapelgondolás az volt, hogyha egy LMP-1-es autónak minden szempontból a felét vesszük, akkor ugyanolyan versenyképes autót tudnak csinálni. Ezt a fél kifejezést mindenre kell értenünk, fele akkora súly, fele annyi lóerő, fele annyi költség. De ugyanakkora súly/erő erőeloszlás, azért ezen a koncepción még dolgozni kell, de egy üde színfoltja volt a versenynek a Deltawing.

Az este leszállta után, csendesen zajlottak az események, egy biztonsági autós eset után Nakajima jobban odapörkölt a Toyotának és egy kanyarnál nem vette észre a Deltawinget és azt felnyalta a boksz utca bejáratára, a felülről fallikus szimbólumra emlékeztető autónak így fel kellett adnia a versenyt. Annak ellenére, hogy a pilóta Motoyama másfél órán át próbálta szerelői utasításokra összerakni az autót.

A történet okozója sem járt jól, mert a z esetnél összeszedett ütés nem tett jót az autónak, amely később fel is mondta szolgálatot. Így igazából ellenfél nélkül maradt a fő favorit Audi, és kezdődhetett a házi bajnokság, a két erősebb hybrid Audi között. Mindkét hybrid hajtott a győzelemre, persze a nagy sietségben odacsapták a falhoz az autóikat, de összerakták őket és folytatódhatott a csata, amelyből sajnos nem a nagyöregek jöttek ki győztesen, így nem lett Kristensen 8-szoros bajnok, hanem a tavalyi győztes Fassler-Treluyer (Benoit Treluyer-a legszebb nevű autóversenyző)-Lotterer hármas állt az élre. Az utolsó körökben összeállt a négy Audi és együtt köröztek a végéig.

Ebben a kategóriában még nagyon tisztességes versenyt futottak a Rebellion és a Pescarolo autói.

A befutó tehát, 1-es Audi Fassler-Treluyer-Lotterer, 2-es Audi McNish-Capello-Kristensen és a 4-es Audi Jarvis-Bonanomi-Rockenfeller.

Az LMP2-ben a Nissanok és egy Honda csatájáról szól a történet. Eleinte egy Oak féle Morgan Judd vezetett, mögötte egy Oreca Nissan. De ahogy az lenni szokott a Nissanok között a Honda kaparintotta meg az első helyet a kategóriában, ami abszolút hetediket is jelent egyben, őt követte két Nissan motoros Oreca.

A GTE kategóriában a verseny elején ment a vonatozás, elől az Aston Martin mögötte a Corvette és végül a Ferrari. Az 51-es Ferrarit Fisichella az időmérőn annyira ripityává törte, hogy az is kétséges volt, hogy egyáltalán eltudnak-e indulni a versenyen. Az Olaszországból még az utolsó percekben megérkező alkatrészekből sikerült összerakni az autót. Olyan jól dolgoztak a szerelők, hogy a z autó hiba nélkül hozta le a versenyt és nem mellesleg az első helyen. Második helyen az 59-es Ferrari és a dobogó legalsó fokán az Aston Martin.

Sokat látnak a versenyzők éjszaka...

Az amatőröknél Chevrolet győzelem lett, mögötte a Pons Porsche és szintén egy 458-as Ferrari.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.