A Németországról szóló beszámolónkat három részre osztottuk, és íme az első :

Azt hiszem az a legjobb, ha a német vezetési stílussal kezdem. Németországban tapasztalataim szerint mindenki megpróbál képességeihez mérten gyorsan, de biztonságosan vezetni.

Egy diákcsere kapcsán jutottunk ki a bratwurst országába .Óriási szerencsém volt, mert egy olyan családhoz kerültem akiknél az autóvezetés az élvezetek közé tartozik. Amikor nálunk volt a cserediákom(Tim) akkor mondta, hogy az apukája sírköves és hobbiból rallyzgat. Azért ez felvágós, gondoltam. Mégsem vártam azt, hogy külön műhely lenne a rally gépnek, úgy gondoltam az apuka (Klaus) csak úgy a garázsban szerelgeti autóját.

Mikor megérkeztem csalódnom kellett, a garázsban szerelgetést eltaláltam csak azt nem, hogy egy külön garázsban amelyhez egy igen méretes műhely és csapat is tartozik.

Mondta Tim , hogy majd elvisz apukája egy körre. Ekkor már nagyon vártam ezt a mondatot.

Azon a héten szombaton eljött a várt nap. Elmehettünk végre rallyzni persze csak az után , hogy megnéztük Timet focimeccsén. Németországban ez persze teljesen természetes, hogy  ott minden gyerek egyesületben játszik, de ez más tészta. Szóval utána 15 perc felejthetetlen élményben volt részem. Először is bemutatták az élvezeti cikket egy 1978-as Opel Kadett C Gt coupe-t (2400cm³ kb. 300 Le 16V)

Nagyon egyben volt a járgány, Klaus mással nem is versenyzett. Ha már itt vagyunk kitérnék a „rallyzgatás” eredményeire. Klaus többszörös regionális bajnok. A ház tele volt kupákkal mindenütt trófeákba botlottunk csak a fürdőben nem volt. Ezen felül a hobbiszobában is volt úgy ránézésre kb100 db. Ami már Lobynál is kiverte a biztosítékot, hogy Klaus indult a nürburgringi 24 órás versenyen kategória 3. helyet értek el összetettben 19.-et a 253 indulóból. Ezek után csak jóra számíthattam,  na meg persze hétköznapi vezetése alapján is ami borzasztó dinamikus és biztonságos volt. Akkor is sikerült már az ülésbe tapadnom és a fejemet a fejtámlába verni. Civilben BMW 330 touring-al jár (kell a kombi az alkatrészekhez meg a szakmához) A családban 5 autó van meg két Kadett.

Eljött az idő. Még sosem ültem rallyautóban meg versenyülésben. Alig fértem be az anyósülésbe,de mint később kiderült jó volt h tartott rendesen az 5 pontos biztonsági övvel. 

Mikor már rögzítve voltam azt gondoltam, hogy most már „hadszójjon” és ez is jött. Klaus beröffentette a motort és már száguldottunk is. Persze először csak tesztelgette a gépet (német precizitás) de aztán rákapcsolt a kis keskeny kanyargós sváb utakon. Csapattuk , mozdulni nem tudtam a G erőktől. Szerencsére volt pár visszafordító ahol Klaus kitolhatta a fenekét. Ezután egy placcon még farolgatott, hogy ebből se legyen hiány,  én ezt füligérő szájjal néztem. Visszafelé már rá is pillantottam a kilométerórára egy enyhe S kanyarból kijövet 195km/h „aztaku*va”. Bár itt megkérdőjelezném az óra pontosságát, de azért marha gyorsnak éreztem, olyan 150km/h-ra saccolom, annyival mehettünk. Mégiscsak egy kanyarból jöttünk ki.

Ezt a rövid és felejthetetlen 15 percet sosem fogom elfelejteni, amit Klaus szerelője is előre megjósolt.

Mindenki mondta, hogy vegyem fel videóra, de én inkább átélni szerettem volna. Azt hiszem ez így volt helyes.

http://www.otterbach-quer.com/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.